Szabadon

2008 április 16. | Szerző: mirr_murr |

 Szabadon lélegezve éltem át a mai napot- a kisebb reggeli pánikrohamomat leszámítva, amikor azt éreztem “nincs meg a kincs mire vágytam, a kincs amiért porig égtem”… Tudtam koncentrálni a feladataimra, és végre úgy éreztem nem érdekel mások véleménye arról: milyen vagyok, hogy nézek ki, hogy érzem magam – és hogy kellene kinéznem, lennem, éreznem magam. Pirosban voltam – még inkább mint tegnap- és kaptam a megjegyzéseket: irigyeket és elismerőeket egyaránt (pl. utol akarod érni a lányodat? ill. de vagány (csinos) vagy…

És jó volt érezni, mennyire nem érdekel, de tényleg! A szerelem szabaddá tesz, a megtalált és elveszített szerelem is? Ki tudja?

Ha akarom megmarad a szerelem- ha akarom megmarad a szabadság- de én így akarom a kettőt együtt!