2008 május 4. | Szerző: mirr_murr
Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: “Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba.”
A többi lény kinevette, és azt mondták: “Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!”
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: “Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!”
És a sodrodó így szólott: “Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland.”
De ők csak egyre azt kiáltozták: “Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.
Rád gondolok!
2008 május 4. | Szerző: mirr_murr
Elizabeth Barrett-Browning
Rád gondolok!
Rád gondolok! – Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért – a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: – látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! –
nem gondolok Rád – itt vagyok veled.
(fordította: Kardos László)
Békakirályfi
2008 május 3. | Szerző: mirr_murr
Legkisebb királylányként- egyetlenként-ülök, üldögélek meseország kútjánál…
Nem vizet szeretnék-hanem békát. Lesem a békákat- melyikből lesz vajon királyfi, ha megcsókolom? Melyik az igazi? Az a kuruttyolós, vagy az amelyik nagyokat ugrik? Amelyik legyek után kapkod, amelyik lustán a napba néz? Vagy amelyik távol tőlem csak ragyog, ragyog mint egy gyönyörű smaragdkő? Választhatok- most még, de az átváltozásra nincsen garancia…
A Szépség és a Szörnyeteg
2008 április 28. | Szerző: mirr_murr
Szóval mióta is nem írtam? nem tudom, azóta is sok minden történt- kicsit úgy mint a korábbi hullámvasúton. Mostani mesém a Szépség és a Szörnyeteg. A gyengébbek kedvéért elárulom, hogy én vagyok a Szépség (jó, mi?) és az én kedvesem a szörnyeteg. Tudom, tudom, hogy ez egy ilyen megmentős mese, amikor a hős lány szerelme visszaváltoztatja a szörnyeteget egy érző emberi lénnyé. De ez tényleg csak egy mese – igazából marad minden ahogy volt, csak a Szépség szemében változik át Szörnyeteg- az ő szemében szép és jó és tökéletes- hibáival és erényeivel együtt. Igazából a külső szemlélő számára csak a Szörnyeteg mindig egy kis zöld szörnyeteg marad… Itt a vége, fuss el véle!
Vagy mégsem? Elfutni nem jó, szembe kell nézni a félelmeinkkel és a Szörnyeteggel is.
Választás
2008 április 21. | Szerző: mirr_murr
“A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt. A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít. A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenűl hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít. Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy a másik érzelmen alapul.
Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz és ez nem is kevés, hidd el.”(Neale Donald Walsch : Beszélgetések Istennel)
http://www.beszelgetesekistennel.hu/embcsel.html
Csudajó!
2008 április 19. | Szerző: mirr_murr
Tegnap volt egy szuper estém- őszintén nem vártam semmi különöset, de nagyon jó, nagyon különös volt… Először is a sztrájk miatt végigsétáltunk a Deákról a Lánchidon át az Attila útra a kocsiig. Aztán mikor kiértünk, mivel senkit nem találunk a háznál, beültünk egy sörre a közelbe és kb egy órát beszélgettünk végre normálisan (úgyértsd nem a munkáról). Volt egy helyzet, mikor egymás szemébe néztünk és pillanatnyi zavart csend után azt mondta, hogy akkor kérdezzem. ..a folytatás nagyon jó volt, bár semmi az égegy világon nem történt
Úgy érzem most vmiért sokkal nyitottabb felém. persze ez nem jelent többet -csak most aztán végképp ??? van bennem. de nagyon intenzíven és jól éreztem magam vele! szó szerint “magnetikus” hatással van rám- lehet hogy azért mert olyan mint az ellenpólusom? nem tudom mi van, de még mindig úgy érzem, mintha vmiért szükségünk lenne egymásra…az én oldalomról biztos, és úgy érzem mintha ez a kapcsolat vhogy a most induló folyamatnak-nem csak az elindítója, hanem a része lenne.olyan, mint egy tükör… Hát ez van !
Kedves Én
2008 április 18. | Szerző: mirr_murr
A helyzet az, hogy nem történik semmi- csak a lelkemben, de ott dúlás van. Le kellene állnom valahogy- de nem megy. Nem tudok normálisan aludni, megint hulla és zombi vagyok, pedig ma- ha minden igaz ma este találkozunk…Ez jó, vagy rossz? Nem tudom, amikor beszélünk teljesen más agyállapotba kerülök- vmi fajta hülye eufória…lebegés a föld fölött. Piros korszakom átmeneti hanyatlása van, most süllyednék normálisan depresszióba, de elhatároztam hogy NEM hagyom. Valamit ki fogok találni a mai napra is, valami kis ÖRÖMÖT magamnak.
Szabadon
2008 április 16. | Szerző: mirr_murr
Szabadon lélegezve éltem át a mai napot- a kisebb reggeli pánikrohamomat leszámítva, amikor azt éreztem “nincs meg a kincs mire vágytam, a kincs amiért porig égtem”… Tudtam koncentrálni a feladataimra, és végre úgy éreztem nem érdekel mások véleménye arról: milyen vagyok, hogy nézek ki, hogy érzem magam – és hogy kellene kinéznem, lennem, éreznem magam. Pirosban voltam – még inkább mint tegnap- és kaptam a megjegyzéseket: irigyeket és elismerőeket egyaránt (pl. utol akarod érni a lányodat? ill. de vagány (csinos) vagy…
És jó volt érezni, mennyire nem érdekel, de tényleg! A szerelem szabaddá tesz, a megtalált és elveszített szerelem is? Ki tudja?
Ha akarom megmarad a szerelem- ha akarom megmarad a szabadság- de én így akarom a kettőt együtt!
Ébredés
2008 április 14. | Szerző: mirr_murr
Ez igaz, de mi történik a felébredt Csipkerózsikával?
A Szerelem felébredt, teljes figyelmével várja a Herceget… de ő valahol elakadt… még a bozótban küzd a tekergő indákkal? Sárkányokkal verekszik, vagy gonosz boszorkányokat szólít öreganyámnak? Mit csinál a Herceg 100 évig?
Vagy csak sokat dolgozik és próbálja kiverni fejéből Csipkerózsikát?
100 év hosszú idő…várni tudni kell, de érdemes?
Sirály
2008 május 4. | Szerző: mirr_murr
…az unalom meg a félelem és a harag az oka annak, hogy a sirályok élete oly rövid.
Az dönti el, milyen lesz a következő világunk, hogy mit tanultunk meg a mostaniban. Ha mit sem tanultál, a következő világod pontosan olyan lesz, mint ez itt. Ugyanezekkel a korlátokkal és ólomsúlyokkal küzdesz majd.
A mennyország nem valamiféle hely, nem is valamilyen idő. A mennyország azt jelenti: tökéletes.
Abban a pillanatban kezdesz majd ismerkedni a mennyországgal, amikor eléred a tökéletes sebességet….
Valójában mindannyian a Nagy Sirály gondolatát testesítjük meg, a korlátlan szabadság eszméjét, és az, hogy pontosan, tisztán repülünk, egy lépés valódi énünk kifejezése felé. Mindazt, ami ebben korlátozna, le kell küzdenünk.
Egész testetek, egyik szárnyvégetektől a másikig, semmi más, mint gondolatok látható formája. Rázzátok le a gondolat láncait, és lehullanak a test láncai is…
Szabadságunkban áll oda menni, ahová akarunk, és olyannak lennünk, amilyenek vagyunk.
Szabadságodban áll, hogy önmagad légy, valóságos magad, itt és most; és semmi nem állhat az utadba.
A szabadság a sirály legsajátabb természete, hogy bármi állna is ennek a szabadságnak az útjában, azt félre kell tolni, legyen bár hagyomány, babona vagy akármilyen más korlát.
Az egyetlen igaz törvény az, amely a szabadsághoz vezet.
(Richard Bach: Jonathan, a Sirály)
Oldal ajánlása emailben
X